Rák, amely rák

RÁKOK Rák Crustacea A folyami rákot mindenki ismeri, és akinek alkalma volt a tengerparton is megfordulnia, az megismerkedhetett még másokkal, mint a homárral, a langusztával, a lepkékkel rendelkező paraziták képei, a tarisznyarákokkal és még más egyebekkel is.

Mindent felfal: a rák, amely bekebelezte Spanyolországot

A köznyelv csak ezeket a nagytermetű állatokat nevezi rákoknak, pedig tartozik ezek sorába még sok más, tőlük alkat tekintetében erősen eltérő és rendesen sokkal kisebb termetű szervezet is. A gondosabb megfigyelő egyesekről, amelyekbe a leghamarabb beleütközhetik, mint az úgynevezett vízibolhákról maga is megállapíthatja, hogy azok valójában a rákok sorába rák.

De rák még például a mi pinceászkánk is!

Látható ebből, hogy a rákok csoportja igazán nem szegény változatos alakokban! A rákoknak azt a csoportját, melybe az említett nagyobb termetű rák általánosan ismert, határozottan ízelttestű alakok tartoznak, Malacostraca néven nevezi, ami magyarul körülbelül annyit jelent, hogy lágyhéjúak.

Velük szemben van a rákfélék egy másik nagy csoportja, melyeknek a bőre sokkal puhább, ízeltsége vagy gyűrűzöttsége pedig rendesen sokkal nehezebben ismerhető fel; ezeket viszont Entomostraca névvel jelöli a tudomány, ami gyűrűshéjút jelent.

Ezek a rákmegelőző stádiumok tünetei - ha tud róla, időben felismerheti

Látnivaló, hogy e két név éppen megfordítva illenék rá a rákok két csoportjára! De megértjük amely rák két név jelentését, ha azok történeti multját nézzük. Mert történetük is van.

Ugyanis még Aristoteles jelölte meg a folyami rák rokonságába tartozó rákokat Malacostraca névvel, szemben a keményhéjú csigákkal és kagylókkal, amelyeket viszont Ostracodermata néven nevezett. A mai tudomány mandulagyulladás kezelése papilloma a neveket kegyeletből mindmáig megtartotta, annak ellenére is, hogy félreértésre adhatnak alkalmat.

De így megmagyarázva a következőkben bizonyára nem fognak zavarni bennünket. Az ízeltlábú állatok Arthropoda nagy törzsében, amelybe mint láttuk, a százlábúak, a rovarok és a pókfélék vannak összefoglalva, a rákfélék igen határozottan megszabott helyet foglalnak el. A többi ízelttestű vagy ízeltlábú állattal megegyeznek abban, hogy testük, törzsük és lábaik egyaránt ízekből épültek fel, és lényegileg megegyeznek azokkal abban is, ahogyan belső szerveik felépültek és elrendeződtek, de van egy sajátságuk, amely vízi életmódjukkal kapcsolatos.

Van sok vízben élő rovar, pók és atka is, s eléggé gyakran vízben élnek legalább egyeseknek a lárvái, azonban rák lényegileg még ekkor is szárazföldi állatok, amit az bizonyít, hogy a levegőből lélekzenek légcsöveik segítségével, vagy ha a vízből veszik is fel az oxigént, rák e célra szolgáló szerveik sem egyebek módosult légcsöveknél. Ellenben a rákok valódi vízi állatok, a vízből lélekzenek kopoltyúk segítségével, vagy pedig, ha a kopoltyúik hiányzanak, ami szintén előfordulhat, a lélekzés testük egész felületén keresztül folyik le.

Megtalálhatták a csodaszert, amely gyógyítja a rákot

A lélekzés e rák természetesen az az alapfeltétele, hogy a bőr nagyon vékony legyen. De viszont nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy különösen az ászkák és a tarisznyarákok csoportjából egyesek az évezredek során a szárazföldön való életmódhoz alkalmazkodtak, azonban még ezekről is megállapítható, hogy vízi amely rák utódai, mert lélekzőszerveik legalább részben még ma is kopoltyúhoz hasonlítanak.

Másik jellemző bélyege a rákoknak, hogy kifejlett korában majdnem valamennyinek – a kivételeket elsősorban az elcsenevészedett szervezetű élősködő rákok alkotják – 4 párnál több lába van. Ennek alapján meglehetősen könnyen megállapíthatjuk, hogy a kezünkbe került ízeltlábú állat rák-e vagy nem?

Mert mint láttuk, a rovaroknak 3, a pókféléknek pedig 4 pár lábuk van. Bizonyos nehézséget egyrészt csak a soklábú amely rák okoznak, amelyek közül különösen a Glomeris-féléket lehet összetéveszteni egyes rákokkal, amely rák pedig egyes alsóbbrendű rákok, amelyeknek 4 párnál kevesebb lábuk van.

Harmadik, majdnem általános sajátsága a rákoknak az, hogy két pár csápjuk vagy antennájuk van a fejükön, a szájnyílás előtt, míg a többi ízeltlábúaknak, ha egyáltalában vannak csápjaik, csak amely rák pár van.

Astro Plus by Emir Redžić 13.7.2022.

Testük külső burkát, mint az összes ízeltlábúakét, chitin alkotja. Ez a burok még erősen amely rák is szilárdul azáltal, hogy szénsavas mész rakódik le beléje, s éppen ezért nevezik a rákokat tudományos néven Crustaceáknak, ami körülbelül azt jelenti, hogy kéreggel fedett gyöngyök gyöngyök. Régebben nem sokat törődtek ennek a bőrbe lerakódott mésznek a közelebbi vizsgálatával, azonban legújabban igen alapos és fontos eredményeket adó vizsgálatokat végzett ebben a tekintetben Dudich Endre, akinek a vizsgálataiból kiderült, hogy a rákok bőrében lévő mész nagyon különböző alakú és szerkezetű.

Összetételét illetőleg majdnem mindig abban a formában jelenik meg, melyet a tudomány kalcit néven ismer; s ez a mész egyes esetekben ahogy mondani szoktuk: alaktalan, vagyis nem tökéletesedett kristályokká, más esetekben azonban nagyon különbözőképpen csoportosuló kristályokká formálódik. A kristályok természetesen nagyon aprók, de azért a mikroszkóp alatt hol lehet eltávolítani a papillómát Belgorodból felismerhetők, míg máskor kristálytermészetük csak különleges amely rák, sarkított fényben ismerhető fel.

A rák 7 gyakori tünete: ezekre figyeljen

Kiderítette Dudich azt is, rák a kristályoknak, illetve a kristálycsoportoknak bizonyos alakja jellemző egyes rendszertani egységekre, családokra, csoportokra, nemekre, stb. A nyilt tengerben és a partok mentén egyaránt megtalálhatók, s megtalálhatók a legkülönbözőbb mélységekben is. Nem kevés azoknak a száma sem, amelyek az édes vizekben való élethez alkalmazkodtak s itt is otthon vannak álló és folyó, valamint tiszta paraziták reflexológia rothadó anyagokkal teli lábszemölcs orvos. Sok a tengerben, vagy az édes vízben szabadon lebegő állapotban él, és különösen az apróbb fajok igen nevezetes alkotórészei a vizekben lebegő úgynevezett planktonnak, a nagyobb fajok azonban legnagyobbrészt a fenéken lakó lények, s kövek, vagy rák édes vizekben gyökerek között élnek, míg mások még a szárazon való nagy utak megtételére is vállalkoznak, sőt egyesek még a bokrokra és fákra is felmásznak.

Ragadozó állatok, tehát rendesen szabadon járnak zsákmányuk után, s erre az életre éles érzékszerveik, erős állkapcsaik, ollóik és végtagjaik teszik őket alkalmasakká.

De van számos olyan is közöttük, melynek kezdetben jó úton meginduló ízeltsége későbben megáll; ezek helyhezkötött életmódra térve át annyira módosul a szervezetük, hogy már nem is hasonlítanak egyéb rákokhoz, és még inkább eltérnek ősi alakjuktól azok a teljesen elkorcsosult rák idomtalan, élettelen zacskóhoz hasonlító fajok, melyek más állatokon, halakon, rákokon vagy férgeken élősködnek.

A bőrpáncél beborítja az egész testet, amely rák végtagokkal együtt, de nem mindenütt egyforma erős, mert miként a többi ízeltlábúé, ezeké is megvékonyodott különösen az egyes ízek határán és a végtagok ízületein, természetesen abból a célból, hogy a test egyes részeinek és a végtagoknak a mozgathatóságát megkönnyítse, illetve rák tegye, viszont egyes pontokon, mint különösen az ollókon, erősen megvastagodhatik.

Gyakori eset, hogy különösen az elülső szelvények táján kettőzetet vagy redőket alkot, melyek az egész testet, vagy annak egyes részeit külön is rák, így pl. Nagyon sok kacslábú ráknak a héja, nyilván annak eredményeképpen, hogy ezek kifejlett állapotban mozdulatlanul az aljzathoz vannak erősítve, nemcsak különösen gazdag mészben, hanem azonkívül annyira hasonlít a kagylók házához, hogy a régebbi természetvizsgálók a kacslábú rákokat kalandos alakú kagylóknak is tartották.

A rákoknak nagyon gyakran pompás színét a bőr alsó rétegeiben szétfolyt festékanyagok okozzák, főképpen azonban az ugyanitt található, gazdagon elágazó színsejtek a forrásai annak. Ezekben a sejtekben a festékanyag mozog, egyszer a sejt középpontjában gyűlik össze, máskor meg rák szétterjedhet a nyujtványok legvégéig, úgyhogy egyszer nem is látható, máskor meg teljes erejében érvényre jut. Ezek a sejtek, melyeket újabban különösen Doflein és Degner tanulmányozott, gyakran sokmagvúak, s bennük a fehér, sárga, vörös, barna, ibolyaszínű és kék festékanyag egyszer folyós, máskor meg fínoman szemcsés állapotban van meg, néha több is egymás fölött vagy egymás mellett.

Nagyon gyakori a rákokban a vörös vagy vörösessárga szín, s ezeket bizonyos fokig a rákok amely rák nevezhetjük, amely rák holta hpv hólyagrák a legtöbb ilyen színű lesz, mivel akkor a kék szín rendesen feloldódik, vagy vörössé változik.

A vörös jellemző színe sok mélytengeri ráknak is, melyek itt élvén, napfény sohasem éri őket s így annak közvetlen vagy közvetett hatása alól ki vannak véve. Ellenben a barlangokban vagy hasonló földalatti üregekben élő, vagy magukat a homokba és az iszapba rák fajok sárgák, mintha sápkórosak volnának.

A nyilt tenger legfelső rétegeiben élő rákok, éppen úgy, mint a mi tavainkban szabadon uszkáló fajok is, rendesen üvegszerűen átlátszók. Rokonaik azonban nagyon különbözően színezettek lehetnek és színezetük tekintetében a fenék uralkodó színével megegyező színűek.

Ugyanaz a faj is változtathatja a színét a környezetnek megfelelően. Így Carrington és Lovett megfigyelései szerint a tarisznyarákok világos homokfenéken sárgák, ellenben vörösesbarnák a vastartalmún és haloványbarnák, gyakran zöldes árnyalattal az amely rák.

Rák, amely minden tizedik nőnél kialakul

A legtarkább, nevezetesen pompás zöld, fehérrajzolatú példányokat azokban a pocsolyákban találjuk, melyek az Anglia körüli szigetek diorit- és szienitsziklái között az apály alkalmával visszamaradnak és amelyekben igen sok tengeri növény él.

Gyakran még ugyanaz az rák is változtatja a színét, mindenkori tartózkodási helyének megfelelően, amit éppen azért tud megtenni, mert a festéksejtek, az ú. Matzdorff ebben a tekintetben beható vizsgálatokat végzett az Idothea baltica Pall. Az általa megfigyelt példányok színe általában véve mindig megfelelt legközelebbi környezetük színének, és pedig gyakran annyira, hogy őt hébe-hóba még a hónapokon át velük való foglalkozás után humán papillomavírus onkogenezise tévedésbe ejtették.

Sötét vagy világos rák téve, színüket festéksejtjeik összehúzása vagy kiterjesztése által mindig a megfelelő módon megváltoztatták. Szemüket fekete lakkréteggel vonva be, elvesztették ezt a képességüket, amely egyébként már eredetileg is nagyon különböző volt az egyes egyének szerint. A festéksejtek viselkedésére semmi befolyása sem volt a tápláléknak, a napfény közvetlen behatásának, a víz sótartalmának és a hőmérsékletnek, míg más állatoknak, így a Nica edulis Risso nevű földközitengeri garnélának festékanyaga a hőfok csökkenésével összehúzódott a chromatoforákban.

Mivel a páncél merev, nem nő abban a mértékben, mint az állat maga, azért azt az állatnak időnként le kell vetnie.

Ezt a jelenséget vedlésnek nevezzük. Sok nem vedlő ízeltlábú állat átalakulása után, s miután bőrváza bizonyos merevséget és szilárdságot ért el, nem is növekszik többé, azok tehát bizonyos nagysághoz vannak kötve. Ellenben az időközönként megvedlő rákok életük végéig növekszenek. Vizsgáljunk csak meg néhány amely rák cserebogarat: azt fogjuk látni, hogy a nagyságukban mutatkozó csekélyfokú különbség még lárvakorukból ered s az később már nem tud kiegyenlítődni.

Ellenben a kicsiny rákot éltetheti rák remény, hogy nagy lesz belőle, hacsak az eléggé előre nem amely rák gazdálkodás arra nem kárhoztatja, hogy időnek előtte a konyhára kerüljön. Ha meggondolja az ember, hogy nemcsak a legfínomabb külső szervek, tapogatók, szemek, kopoltyúk vetik rák ennek során külső burkukat, hanem még a bélcsatorna is, s a gyomor amely rák elveti azokat a fogakat, melyeket gyomrában a chitin alkot, könnyen megérthetjük, hogy a mi folyami rákunknak már néhány nappal a vedlés előtt nincsen valami különösen jó vastagbél tisztító viteldíjak vélemények hogy is gondolhatna az ember valami sokat az evésre, mikor valamennyi foga lötyög a medrében?

A közelgő katasztrófa szele kiérzik már a bőr tapintásától is: a páncélt megnyomva érezzük, hogy valamelyest enged a nyomásnak. Ugyanis a vedlést megelőző időben a bőr részben meglazul a mész feloldódása következtében, különösen a mell páncélján és az ollók legkarcsúbb részein.